Először magunkat kell szabaddá tenni és utána egyre inkább nem marad más, mint a jelen megélése, önfeledten, szabadon.

„Én azokhoz szólnék első sorban, akik abba a táborba tartoznak, mint én. Akik azt szokták mondani, hogy én már annyi mindent csináltam, hosszú évek óta vájkálok a múltban, számtalanszor családot állítottam, önismereti csoportokba, egyéni terápiákra, workshopokra és még ki tudja mi mindenre jártam, és bár úgy érzem, felismertem, megértettem már néhány dolgot, de összességében még mindig ugyanazokat a hasonló köröket futom, és mondhatom, ugyanott tartok – csak esetleg más a díszlet.

Ugyanúgy önbizalomhiányos vagyok, tele vagyok félelemmel, nem tudom, mit kezdjek magammal (munka / hivatás), nem tudom, miért nem vagyok igazán boldog a párkapcsolatomban, miért nem találom a helyem a világban, és tulajdonképpen ki vagyok valójában? Mi az, ami elválaszt magamtól?

Egyre türelmetlenebbé és ingerlékenyebbé váltam, szarul alszom, és úgy kb. az összes nem létező tököm már tele van a kínlódásommal.

Eddig azt hittem, hogy már csomó mindent “feldolgoztam”, hiszen annyit, de annyit sírtam, kiabáltam, dühöngtem. De még sem hozott igazi eredményt.

És nem értettem, miért. De akkor mi az, ami fogva tart? Mi nem engedi hogy tovább lépjek?

Kedves Útkereső! Ha ilyen vagy hasonló kérdések foglalkoztatnak Téged is, akkor jó helyen jársz! Mert az Önazonosság hétvégén mindezekre megkapod a választ, a megértést. Tabuk nélkül, sok nevetéssel.”

Szükséges persze hozzá a nyitottságod is, de ha nehezebben megnyíló típus vagy, az sem baj, hiszen a többi társunk folyamatai is segíthetnek a megértésben, bátorságot meríthetsz belőlük az elindulásodhoz!